A dajer.hu beszélgetett Lacival korábbi munkáiról, a magyar büntetés végrehajtásnál, az EU iraki missziójában, illetve arról, hogy mi köze ezeknek a női biztonság tréningünkhöz? Ízelítő az interjúból:
dajer.hu: Van egy női futócsoportunk, ahol rendszeresen téma az, hogy sokan egyedül futunk, adott esetben erdőben vagy elhagyatott helyeken is, és mit tegyünk, ha valaki megjelenik és fenyegetőnek érezzük a közeledését. Még milyen stresszhelyzetekre gondoltok ti, amivel meg lehet szólítani a nőket?
HL: Ez is egy jól tárgyalható helyzet, igen. Ezenfelül mi a munkahelyi zaklatás különböző formáira készülünk. Olyanokra gondolok, hogy egy nő nem mer belépni a liftbe, ha ott áll két ember, vagy ha mégis belép, akkor végigstresszeli az egészet, hogy na, vajon most ezek beszólnak-e neki, vagy nem. És ha igen, akkor mit fog lépni? Vagy ha valamilyen hatalommal bíró ember, egy férfi, megpróbál olyan helyzetbe hozni egy nőt, arra utasítja, hogy maradjon bent későn, amikor már csak ketten vannak – és a nőnek nincs ötlete, hogy milyen kommunikációs eszközökkel lehet esetleg kezelni a helyzetet, egyedül érzi magát ebben, és nem tudja, hogyan találhat szövetségeseket. A lényeg tehát az, hogy ezen az ötalkalmas tréningen nem előadást tartunk arról, hogy hol kell tartani a paprikasprayt, hanem hatfős kiscsoportokban elkezdjük összerakni közösen ezeket a fenyegetéshelyzeteket, végigvesszük, hogy kinek mi veszélyes. Mit érez akkor? Mit tud ezekről a helyzetekről? Milyen megoldási taktikák jutnak eszébe? És mi jut eszébe a többieknek? Összerakunk egy kockázati mátrixot, és a lehetséges kockázatkezelő eszközöket mindig hozzáadjuk.
A teljes interjú itt olvasható: https://dajer.hu/buntetes_vegrehajtastol_me_too_treningig
